2016-ban a keresztény világ különleges évhez érkezett: Nagypéntek (Jézus halála) március 25-re esik. Március 25-én pedig gyümölcsoltó boldogasszonyt, Jézus születésének hírüladását ünnepeljük. Tehát idén egybeesik a közénk érkezésének híre azzal a nappal, amikor elment közülünk.
Mária igenje „Íme az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint”, amelyen keresztül a Végtelen Szeretet belépett a mi véges világunkba, és Jézus igenje: ”ha lehetséges múljék el tőlem e pohár, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied”, összeér e napon.
Különös értelmet nyer a Jelenések könyvében olvasva: „ Én vagyok az alfa és az ómega”… a kezdet és a vég.
Azért, hogy teljességében átélhessük az üres sír reményét és a Szeretetet az életünkbe engedő igenek erejét, az Egyházban a két ünnep mégis elkülönül egymástól.
Mi itt ma, csak a naptárban ( az idő dimenziójában) tudjuk ( próbáljuk) követni – megérteni: nagypéntek (márc. 25.) – húsvét (márc. 27) – és ebben az évben, ápr.1.-én, immár a húsvét különös fényében megvilágítva: gyümölcsoltó boldogasszony üzenetét.
Megsejtve, inkább érezve mint értve az időtlenség dimenzióját
Eszembe jutottak ifjúságom kedves költőjének T.S. Eliot: Négy kvartett ciklusának sorai:
„De megragadni
Az időnek meg az időtlennek
Metszőpontját: szentek foglalkozása –
Nem is foglalkozás: valami adatik és elfogadtatik
Egy életen át, mely csupa halál a szeretetben,
Önzetlenségben, önmegtagadásban, lángolásban.
De legtöbben mást sem ismerünk, csak a magában álló
Pillanatot, mely az időben van és kívül az időn,…
De mindez csak célzás és sejtés,
Célzásra sejtés felel; és a többi
Csak ima, engedelmesség, fegyelem, gondolat és cselekvés.
A félig sejtett célzás, a félig értett ajándék: a Megtestesülés.
Itt a lét szféráinak
Lehetetlen egysége megvalósul,
Itt a múlt meg a jövő
Legyőzetik és kibékül…”
Legyünk a hit, a remény és a szeretet építői a világban!